Köszönet

A tavalyi évben, ahogy több száz, ezer honfitársamhoz hasonlóan, én is 3 hónap alatt elveszítettem mindent ami fontos volt. Otthon, munkahely, haza, tanulmány, barátság. Kivéve egy valamit nem veszítettem el, ami elkísér a mai napig, ez pedig a szellemi gyermekem. Egy 20. éves kutatási munkám, amiről még a család sem tudott. Kutatási eredményemet egy nagy faládába szerettem volna a padlás egyik sarkába eltenni a következő generációnak.. De az Élet, ahogy rólam is úgy a szellemi munkámról is másképp döntött…Az Ő sorsa is egy pillanat alatt dőlt el. 1 évvel ezelőtt új országba léptem. Amiről álmodni sem mertem, az az, hogy a kutatómunkám itt fog lezárulni...az út végéhez érek.

Nem tudom meddig maradok, lehet, hogy holnap már azt mondja az Élet zurück haza, Magyarországra. De üres kézzel már nem megyek...Munkám egy hozzá méltó gyönyörű weboldal keretében testet öltött. Fogadjátok sok szeretettel. Kívánom, hogy teljen benne annyi örömetek, hozzon annyi reményt és boldogságot, amennyit én kaptam az elmúlt 1 év alatt az Élettől. Köszönöm a segítséget az ismerőseimnek, akik személyes adataikkal hozzájárultak az utolsó simításokhoz, és köszönet Németországnak, hogy a befejezéshez biztosította a nyugodt hátteret.

Ha van kedvetek egy megosztással reményt adni a reményteleneknek, megköszönöm a nevükben is a segítséget.